A festés lépései:
|
|
1. Amennyire tudjuk, megtisztítjuk az
ösvényt a bozóttól, csalántól.
|
|
|
2. A jelzést igyekszünk jól látható
helyre tenni, szükség esetén a jelzéshelyre belógó ágacskákat leszedjük.
|
|
 |
3. A felületet előkészítjük, hogy tartós
legyen a ráfestett jel (vastag törzsű fáknál szabad vonókéssel is,
másutt
csak drótkefével).
|
|
 |
4. Felfestjük a fehér alapot (lehetőleg
sablonnal), egyszerre egy irányban (visszafelé jövet a másik irányban).
|
|
|
5. Újbóli bejárás során a megszáradt
fehér alapra felfestjük a színes jeleket (lehetőleg sablonnal).
|
 |
|
6. A régi jeleket vagy kilógó részeket
szürkével átfestjük.
|
 |
 |
Főbb szempontok az elhelyezéskor:
|
|
* Cél, hogy a jelzés még a gyakorlatlanok,
térkép nélkül útnak indulók számára is jól követhető legyen,
szélsőséges időjárási körülmények (köd, hó) közt is.
|
|
|
| * Az útjelzésekről szóló szabvány lehetőség
szerinti követése. A
legfontosabb viszont az egyértelmű, teljeskörű jelzés, így ha indokolt
(pl. nehezen jelezhető terepen), szokatlanabb mód is szóba jöhet, de ne
legyen félreérthető. Ha több jelzés halad ugyanazon az útvonalon, azok
minden alkalommal együtt szerepelnek. |
|
|
* A jelzés sűrűségének megválasztása a helynek
megfelelően; lehetőleg úgy, hogy egy-két jel kiesése ne tegye
követhetetlenné az útvonalat. Az elágazások külön figyelmet érdemelnek:
hangsúlyosabb, egyértelmű jelzést; de egyértelmű úton is kell
útvonalmegerősítés.
|
 |
 |
* Az úthoz, helyhez, festhető tereptárgyakhoz
leginkább megfelelő jelzési mód megválasztása. Az ismert, fontosabb
jelzési módok mintául szolgálnak. Egypofás jelzést csak kevésbé
belátható terepen, egyértelmű úton célszerű alkalmazni. A merőleges
jelzés többnyire a legjobb, az úton haladónak szemből látszik. A nyíl
markáns irányváltást jelez; alkalmazásánál kellő körültekintés
szükséges: ne higgye az ellenkező irányból jövő, hogy neki szól;
illetve pontosan lehessen tudni, merre mutat (behívó jelzés egészíti
ki, ha van rá mód). A kapu vagy más hasonló a legegyértelműbb jelzési
mód elágazás után. Speciális esetekben alkalmazunk más módokat is (a
nagyobb jel messziről látszik; kis fákon körbefut az alap; sarokjelzés;
kis kiegészítő nyilas jelzés; nyíl mint iránymegerősítő; stb).
|
 |
| * A jelzéscsomópontok teljeskörű kijelölése jól
átgondolt módon, hogy az arra járó ne mehessen el mellette
figyelmetlenségből és bármelyik irányból is jön, bármerre is tart,
odaérkezéskor lássa, merre kell tovább mennie. Még akkor is van festett
jelzés, ha a csomópont irányjelző táblával ellátott. A jelzett út végét
a jobb alsó sarokban pont jelöli. |
|
|
A fentieken kívül a szóban forgó területen:
|
|
2004-től:
|
|
|
* Egyes csomópontoknál a
tájékozódást irányjelző feliratokkal igyekszünk megkönnyíteni.
|
 |
|
2005-től:
|
|
|
* A szebb, markánsabb, jobban látható
jelzések
érdekében új sárga színt alkalmazunk, valamint nyilaknál a fehér alapba
színes nyílhegyeket festünk (így a nyilak feltűnőbbek, egyértelműbbek,
messzebbről
és világos felületen is látszanak; felületi egyenetlenségek
vagy kisebb kopások esetén is jól láthatóak). Ezt
alkalmazzuk a korábbi felújítások utómunkáinál is.
|
|
 |
* Kísérleti jelleggel
néhány útjelző póznát is kihelyeztünk egyes nehezen jelezhető helyekre.
|
|
|
Hogyan
festünk jelzést?
