Általános tudnivalók az útjelzésekről

Turistajelzések Magyarországon és Szlovákiában

(fotó: 2000., Salgóvár alatt)

"A turistajelzés tájékoztató rendszer, ami a természetjáróknak nyújt információkat a természet bejárásához. A turistautakat mutató jelzés egy kb. 10 x 10 cm-es négyzet, amely egy egyszerû, mértani formát tartalmaz."           (VKÚ turistatérkép) "A terepen az útjelzéseket az útvonal mentén fákra, kövekre, ill. különbözõ egyéb tereptárgyakra festik. A jelzések 100 x 120 mm-es fehér alapra, négy féle színben készülhetnek."           (MTSZ-TOPO turistatérkép)

• Mind Magyarországon, mind Szlovákiában országosan egységes rendszer szerint jelzik az utakat. A két rendszer sokban hasonlít egymáshoz, de vannak fontos künönbségek is. Megjegyzendõ, hogy mindkettõ Európa legjobb turistajelzés-rendszereihez tartozik.
• A fõbb túraútvonalak jelzésére használják a sávjelzést, ami három párhuzamos, színes sáv. A középsõt élénk színûre festik (vezetõszín). Négy vezetõszínt használnak:        (a magyar rangsor szerinti sorrendet a zöld és a sárga felcserélésével kapjuk, a szlovákot a piros és a kék felcserélésével).
  
• A mellékutak jelölésére fehér alapon különbözõ egyéb alakzatokat használnak, melyek mindegyikének saját jelentése van (pl. körtúra, tanösvény, barlanghoz vezetõ út).
• A leágazó jelzések (barlanghoz, forráshoz, turistaházhoz, stb.) velük egyezõ színû, többnyire sávjelzésû útból induló egészen rövid kitérõk, de Magyarországon számos helyen hosszabb turistautakat is jeleznek velük, így a sávjelzések csak a legfőbb útvonalakat jelölik. Bár az alakzatok rendszere gazdag, Szlovákiában ritkábban alkalmazzák a leágazó jelzéseket, inkább sávval találkozhatunk. Magyarországon gyakrabban előfordul, hogy egy útszakaszon két-három különböző jelzés is együtt halad.
  
• Az egyszerû fehér alap helyett a turistaút irányvonalának jelentõsebb változásainál és elágazási pontjainál nyílheggyel bõvített fehér alapot alkalmaznak. Gyakran az alapra még a jelzés színével megegyezõ nyílhegyet is festenek. Szlovákiában ez a szabványos.
  
• Magyarországon először a fehér alapot festik fel, majd második menetben rá a színes jeleket. Szlovákiában egy menetben festenek - itt egyébként útjelzés-festő tanfolyamon ismerhetik meg és gyakorolhatják be a tevékenységet a leendő značkárok.
  
• Kiegészítõ információk a turistajelekhez (Szlovákia-szerte általános, egységes és általában jól karbantartott; Magyarországon messze nem mindenütt, nem is egységesen, de egyre több helyen található):
Névtábla - megnevezi a helyet, esetenként a tengerszint feletti magasságot
Irányjelzõ táblák - arról tájékoztatnak, melyik út hová vezet tovább, és mennyi ideig tart eljutni a célig
Figyelmeztetõ táblák
• Az alábbi táblázatban összehasonlíva láthatók az egyes alkalmazott jelek:

  Jelzés	Magyarországon	Szlovákiában
  	A turisztikailag fontosabb kiindulási pontokból más, a hasonlóan fontos pontokig terjedõ és a tájegységeken általában keresztülvezetõ turistaút («vándorút»). Általában:  ,  : hosszabb vándorutak  ,  : rövidebb vándorutak	- a legfontosabb gerincútvonalak   - a legjelentõsebb turisztikai célok fontos kiindulópontjait összekötő útvonalak   - érdekes turisztikai célokhoz vezetõ utak   - rövidebb utak, amelyek két, más színnel jelölt útvonalat kötnek össze
  	«Tanösvény»: általános természeti vagy helyi érdekességekrõl szóló ismeretterjesztõ útvonalak jelzése [Magyarországon nincs egységes tanösvényjelzés, de egy-két helyen ezt vagy ehhez hasonlót alkalmaznak.]
  		helyi jelzés (helyi jellegű, rövidebb útvonalak)
  	Hegytetõre, csúcsra, kilátóhelyre vezetõ leágazás
  	[Az elõzõ régebbi változata]
  	Vár-, kastély- vagy egyéb romhoz, esetenként mûemlékhez vagy ásatáshoz vezetõ rövid leágazás
  	Barlanghoz vezetõ rövid leágazás
  		Barlanghoz vezetõ rövid leágazás
  		Forráshoz, kúthoz, egyéb vízvételi helyhez vezetõ rövid leágazás
  	Forráshoz, kúthoz, egyéb vízvételi helyhez vezetõ rövid leágazás (nem körtúra!)	Körtúra útvonala   [riktán haszn.]
  	[Az elõzõ régebbi változata]	A jelzett útvonal vége
  	Turistaházhoz vagy egyéb turista-szálláshelyhez, illetve lakott helyhez vezetõ leágazás
  	[Az elõzõ régebbi változata]
  		Kunyhóhoz, esõházhoz vezetõ rövid leágazás
  	Körsétaút, rövid körtúra útvonala (néhol egyben tanösvény is)
  	A sávjelzéseket rövidítõ, azokat összekötõ út, vagy azokból egyéb (a többi leágazó jel egyikének sem megfelelõ) turisztilailag jelentõs tereptárgyhoz vagy helyhez vezetõ leágazás
  		egyéb (a többi leágazó jel egyikének sem megfelelõ) turisztilailag jelentõs tereptárgyhoz vagy helyhez vezetõ rövid leágazó út

Néhány jótanács, amelyeket a jelzett utakon való túrázáskor érdemes figyelembe venni:

• a tervezett útvonalat gondosan tanulmányozzuk a turistatérképen vagy egy útikönyvben;
• szenteljünk figyelmet nyíltterületen az elágazásoknak, keresztezõdéseknek;
• ha nagyobb távolságot (kb. 300 m) teszünk meg,és elhaladunk számos olyan tereptárgy mellett, amely alkalmas jelzések elhelyezésére, és mégsem találunk, akkor valószínûleg rossz irányt választottunk. Vissza kell térni az elágazáshoz és megkeresni a jó irányt;
• ha nagyobb, nyílt területhez érkezünk, ahol kevéssé kivehetõek az utak, figyeljük meg a túloldalt alaposan, hátha észreveszünk egy nagy útjelzést;
• meredélyekrõl és irányváltozásokról tájékoztat minket a nyílalakú jelölés;
• külsõ beavatkozások, pl. mezõgazdasági utak felszántása, kerítésépítés, újonnan keletkezõ erdei utak stb. okozhatnak hibákat a jelzésben, ami megnehezíti a terepen a tájékozódást;
• a turistajelzéseket védi a törvény, de gyakran mégis megrongálják, ezért is nehéz lehet eligazodni a terepen;
• ha régi térképet használunk, alaposan figyeljük meg a jelzést (a megszüntetett jelzéseket sötétzölddel [vagy szürkével] átfestik);
• kevéssé ismert területen ajánlatos visszafordulni, mert lehet, hogy a jelzést az út járhatatlansága miatt szüntették meg;
• néhány útvonalon elõfordulhat, hogy a jeleket nem tartják megfelelõen karban, vagy nem tartották be a jelzés alapelveit, ami azt okozhatja, hogy a jelzés olvashatalan vagy nem elég gyakori;
• túrázás közben néha nézzünk hátra, hogy meggyõzõdjünk róla, vajon az ellenkezõ irányban nem jobb-e a jelölés;
• ne türelmetlenkedjünk és inkább maradjunk a nem kielégítõen jelzett útvonalon: ismeretlen terepen az út általában megbízhatóbb, mint a térkép;
• a jelzett turistautak pontjai közti távolság a térképrõl kielégítõ pontossággal leolvasható, így a kirándulás hossza és a távolságok ellenõrizhetõk [az újabb szlovák térképeken a kalauzidőket is feltüntetik];
• a terepen haladva a távolságokról táblák tájékoztatnak (az elsõsorban a jelzett út következõ állomása, a második és harmadik sorban az útvonal jelentõsebb helyei, az utolsóban a végcél) [Magyarországon csak kevés helyen alkalmaznak tájékoztató táblákat];
• az útjelzés csak akkor használható teljes mértékben, ha nincs hótakaró a terepen;
• védett területeken csak a kijelölt turistautakon szabad kirándulni.